Elment, de visszajött? (beszélgetős fórum)
Azt írod próbálod elengedni. Első lépés: töröld fbról :)
ne nézegesd, mert úgy az életben nem engeded el.
Nem becsült annyira, hogy megbeszéljétek a kapcsolatotokat. Szépen kihátrált belőle, éli az életét, te meg csinálj amit akarsz. Ez nem kapcsolat. Ez egyoldalú döntés volt.
Ilyen "férfit" ne akarj visszaszerezni. Ha most nem becsült, később miért tenné?
Próbálj ezen túllépni.
Sok erőt, még több mosolyt és egy megbízható férfit kívánok neked a jövőre nézve!
Bocsáss meg, hogy ezt írom, de inkább ne akard visszafogadni, helyrehozni. Ő valamiért nem érezte jól magát ebben a kapcsolatban, és hatraarcot csinált. Nem avatott be a részletekbe, egyedül meghozta ezt a döntést. Engedd el.
Nem is éltetek együtt?
Milyen gyakran találkoztatok? Milyen közös programjaitok voltak? Elvitt a családjához?
Még nagyon az elején vagy egy hét még nagyon kis idő... idővel majd jobb lesz meglásd
Ez a legrosszabb amikor valaki szó nélkül tűnik el.
Én is így jártam, bár nálunk voltak gondok.
Egyik nap szerelmet vallott, rá 3 napra már más nővel volt, elköltözött hozzá, és eladta az itteni ingatlanját is. Közben elhordott mindennek, és nem csak nekem, hanem az ismerőseinek, rokonainak.
Ő valószínű, hogy nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Vagyis inkább én szenvedtem tőle. Mégis nagyon rossz érzés volt a szakításnak ez a módja.
Akkor elköteleződéstől való félelem, nemtudom... Nem keresem, próbálom elengedni , egy hét telt el nélküle, de nem látom a fényt az alagút végén...
33 éves korban nincs kapuzárási pánik.
Gondolj arra, hogy ha valakitől ennyi tiszteletet kaptál, akkor megérdemel - e téged. Ne alázd meg magad, menj tovább emelt fővel!
Én 26 éves nő, ő 33 éves férfi.
Igazából velem szakítottak, egyik napról a másikra, három év után, úgy, hogy én 100%ig hittem hogy szeretjük egymást, és együtt fogunk élni. Nem mondom hogy nem voltak előjelei, de ezeket csak most veszem észre, utólag. Két-három hónap alatt változott meg minden, nem értem el, nem hívott naponta, ahogy évek óta mindig, nem akart órákat beszélgetni, sőt, egyáltalán nem akart. Éreztem hogy valami nem stimmel, próbáltam róla beszélni, de mindig csak a "sok a munka" stb válaszokkal tért ki előlem, amiket én el is hittem. Végül az utolsó két hétben megszűntek ezek a dolgok, olyan volt mint mindig is, újra hívott, mondta hogy szeret, kérdezgette mikor legyen az esküvőnk. Majd két hete egyszer csak nem értem el, valakivel órákig beszélt, foglalt volt, majd másnapig nem reagált semmire. Amikor felhívtam szakítottam velem, hagyjam békén, neki idő kell, már egy éve nem érzi hogy szeret... Három napig vártam, békén hagytam majd felhívtam, elküldött a fenébe, rondán beszélt velem, pedig nem veszekedtem nem voltam erőszakos, és letiltott. Három napra rá feloldotta és írt, hogy meg kéne próbálnunk még egyszer, de nem tudja mit érez, erre azt válaszoltam hogy vagy engedjen el mert jelenleg azt se tudom ezt a pár napot hogy éltem túl, vagy pedig oldjuk meg. Erre azt válaszolta hogy mi most nem vagyunk együtt, és ő most szabad akar lenni, én is azt csinálok amit akarok, erre válaszoltam hogy ha 3. van a képben, akkor vagy most lezárja és velem dolgozik azon hogy helyrejöjjön ez az egész, vagy hagyjuk egymást mert én ebe belehalok. Erre már nem írt vissza, napokkal később én kérdeztem rá hogy ez a válasza? Azt mondta igen, majd két nappal később, mához egy hete írt, hogy töröljem le mindenhonnan és felejtsem el, ő végleg lezárta ezt, nem fog visszafordulni és új életet kezdett. Nem töröltem le, végül ő se engem, de azóta se beszéltünk, minden nap képeket posztolt hogy éppen hol van, mit csinál, hú de szabad, pedig eddig kb soha. Én soha nem korlátoztam, mindig mehetett ahova és akivel akart, megbíztam benne, sosem féltékenykedtem. Annyira váratlanul ért az egész hogy még mindig nem térek magamhoz, és még mindig arra várok hogy rájön, észbekap, és visszajön. Nem értem az egészet, én tudom hogy szeretett és azt is hogy mennyire, mi történt ez a pár hónap alatt, aminek ez lett a vége. Nyilván egy harmadik... vagy egy kapuzárási pánik, nemtudom, de még mindig bennem van a remény, pedig közbe tudom, hogy nem jön vissza, túlságosan határozott volt. Arra voltam kíváncsi, van-e aki átélt ilyet, aki az ő helyzetében volt, és megbánta, és helyrehozták. A másik oldalt ismerem, felmelegítve csak a káposzta stb... nem ilyen tapasztalatokra lettem volna kíváncsi, hanem a ritkábbik végkifejlettre...
Attól függ, hogy egy egyszeri felindulásból, nagy haraggal szakítottál, de megbántad, vagy rájöttél hogy esetleg te voltál a "bocsánat", de bunkó. Vagy tényleg valami komolyabb oka lehetett. Tudni kellene a "miértet"? *** Volt nekem olyan, hogy szakítás és még a mai napig is bánom. Nem kell azonnal azt gondolni, hogy akkor annak vége. Ha még bízol kettőtökben, próbáld meg.
Hülyeség! Olvasd el! Szakítottak!
Mi volt a szakítás oka? Mert ugye az sem mellékes
Nem én szakítottam de mikor lehetöségem lett volna,hogy "visszacsináljam" a dolgokat,félelmemben magabiztosan elutasítottam,közben majd bele döglöttem.
Több mint 30 év után jöttem rá,hogy egy iszonyatosan nagy marha voltam!
ez így hülyeség mert honnan szeded,hogy kihült?
lehet,hogy csak takarékra tették.
[link]
Az érzések változnak, de ha hoztál egy döntést, akkor tartsd ahhoz magad és ne csinálj bohócot a másikból.
Egyszer határozottan elküldted aztán most vissza hívnád?
Volt olyan, hogy sajnáltam a szakítást, meg az illetőt, mert volt jó oldala is, de nem jöttünk ki jól, és már nem éreztem iránta semmit. Újra megpróbáltuk, amit nem én erőltettem. Másodjára nagyon megutáltatta magát, és megbántam, hogy valaha szóba álltam vele. Már nem hiszek a második esélyben. :D
Felmelegítve csak a töltött káposzta jó.
Minden más, ami már egyszer kihűlt, rágós marad.
Nem történt velem ilyen. Lehet, hogy megbánta de inkább valószínűbb, hogy nem jött össze neki a másik és vissza somfordál. Kérdés, meddig?
Magabiztosan szakítottál de később megbántad és bármit megtettél volna hogy visszacsináld? Változhat így meg a véleménye, érzései valakinek? Van ezek után jövő? Akivel ilyen történt, elmesélné?
További ajánlott fórumok: