Képtelen vagyok az istenhitre. (beszélgetős fórum)

Olvastad a Varázshegyet?

Én izgalmasnak tartom benne azokat a nagy vitatkozásokat is egy ateista és egy istenhívő szereplő között... (Pedig csak két mellékszereplőről van szó.)

Nincs miről vitázni.

Egy mélyen vallásos, hívő emberrel miről kéne vitáznia egy ateistának? Az egyik hisz a kánoni szövegekben, míg a másik el sem tudja képzelni, hogy másokat mi fog meg benne.

Senki nem fog meggyőzni semmiről, senkit. Parttalan.

Ne hidd, hogy egy hívőben soha nem támadnak kételyek. Azokkal szembe kell nézni, és őszintén választ keresni rájuk. Ezt nem ússza meg az, aki komolyan veszi a hitét.

Vitatkozni különben miért ne lehetne? Tisztességes hangon és egymás iránti tisztelettel miért ne lehetne vitatkozni? Volt, aki itt is ezt tette, volt, aki a sértegetését azzal zárta, hogy ha nem tetszik, ne olvassuk... Ezzel csak magát minősítette. Viszont köszönöm mindenkinek, aki a másik iránti tisztelettel érvelt, akármi is a meggyőződése.

Olvasom a hozzászólásokat és azt gondolom, hogy ez is csak egy olyan fórum lett, mint azok, amiket korábban hit, vallás témákban születtek.

Amit megtanultam az évek során, hogy egy hívővel nem állunk le vitatkozni! Ő hisz. Feltétlenül. A hívőben nem támadnak kérdések. Ha mégis, akkor majd megtalálja a magyarázatot a saját közösségében.

Hagyjuk őt meg ebben hitében és ne próbáljuk meggyőzni másról!

Gyermekkoromban meg lettem keresztelve. Jártam templomba, voltam elsőáldozó és bérmálkoztam, gyóntam, áldoztam. Az első meséskönyv a biblia volt, amelyből a nagymamám mesélt. Tettem mindezt nem saját elhatározásból, hanem mert ez volt a szokás a családban.

Aztán támadtak bennem kérdések és elkezdtem kételkedni. És akkor már sem a bibliában, sem az evangéliumokban nem voltak válaszok. (csak mesék, mint gyermekkoromban). Becsapott voltam, mert felnőttem és a mesékben már nem tudtam hinni.

Felnőttként azt tanultam meg, hogy elsősorban magamban kell hinnem. Hinnem kell abban, hogy képes vagyok dolgokra, hogy nem minden cél nélkül születtem meg . Ha ez a cél pusztán csak annyi, hogy a szeretteim, a családom, a környezetemben élő emberek életére jó hatással, akkor ennyi. Ez sem kevés és semmiképp sem értelmetlen.

Ezt akkor megbeszéltük.

Legyen szép napod!

Ez megint egy sztereotip duma, ha nem tudsz felelni, akkor előhúzol valami általánost, ami mindenre ráhúzható.

Lehet, hogy szerinted ez rendben van, de engem pocskondiázol... nem baj, lényegtelennek tartom a véleményed.

Tehát "nevelés kérdése" - nekem ez a megérzésem.

(És ez az én számomra azért "érdekes", mert ugyanúgy a szocializmus idején "szocializálódtam", mint Te. A szüleim se voltak templombajárók. Én se vagyok "vasárnapi katolikus". Az lenne tehát a logikus, hogy - csakúgy mint Te - "ne higgyek, és passz". Ellenben pont az ellenkezője van: hiszek, és passz.)

Saját magadról beszélsz - és észre se veszed!

Nem baj, ez is Téged jellemez.

Ja, értem. Akkor minden alap nélkül dobálózol, sztereotip megnyilvánulásokkal.

Ha már másokat megbírálsz, akkor legyen mögötte valami alap is.

Azt még nem sikerült kihámoznom a hozzászólásaidból. (Túl sok volt bennük az indulat.)

Arra viszont már, azt hiszem, rá tudtam érezni, hogy Tumbo2 miért "nem vágyik rá", hogy higgyen.

Onnan gondoltam, hogy kérdeztél tőlem. Azt általában azért szokták, mert választ várnak.

A helyedben nem dicsekednék a stílusoddal. Az, hogy más embert sértegetsz és gúnyolsz a meggyőződéséért, minden, csak nem dicséretre méltó. És semmi köze nincs a mostanában annyit hangoztatott toleranciához.

Egyébként megdöbbentő és szomorú számomra, hogy ebben a fórumban nagy százalékban gúnyolódó és támadó hozzászólásokat kaptam, főleg olyanoktól, akiknek az írásán látszik, hogy nagyrészt fogalmuk sincs a keresztény hit lényegéről, tévhitek alapján ítélnek. Én pedig igyekeztem egy kis betekintést adni az igazságról, de a legtöbben "jobban tudják" és folytatják azt, amit elkezdtek. A másik ember meggyőződését alapvető dolog tisztelettel kezelni, főleg ha az illető meg is tudja indokolni, miért hisz. Nekem nem mankó a hitem, hanem az életem alapja. Talán egy szobor talapzatát is mankónak neveznéd?

"A stílus maga az ember."

És még egy idézet: "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna."

(Tudom, hogy nem érdekel ez se, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez lett a véleményem rólad az itteni hozzászólásaid alapján. Sajnálom!)

Szeretném tájékoztatni az egybegyűlteket, hogy nem én vallottam be, hogy szeretek hívő lenni, vagy valami ilyesmit.

Én tényleg képtelen vagyok a hitre.

De nem is hiányzik.

Úgy érzem, enélkül is tudok teljes életet élni.😉

Miből gondolod, hogy érdekel a véleményed? Ezt sehol nem kérdeztem tőled.

A hajósok tudták, hogy a Föld nem lapos. És nem a középkorban, hanem már az ókorban is, különben miért másztak fel az árbockosárba? Mert onnan messzebbre látnak a Föld görbülete miatt.

Nem, az ősember nem volt agymosott. Aztán persze az lett, mert jöttek a sámánok, varázslók, stb. Én azokra értettem, hogy agymosott, akiknek bemagyaráznak olyan dolgokat, amiket sosem láttak, nincs rá bizonyíték, csak higgyék el. Mintha ugyanez folyna most is és nem csak a vallás területén. Ilyen a karaktergyilkosság, mások besározása, mindenféle koholmányok terjesztése. De nyugodtan lehet amankód a vallás, ha neked az hoz megnyugvást.

Sajnos, ilyen a stílusom. Nem feltétlen kell válaszolnod, akkor megkímélheted magad.

Hát, azt azért nem nagyon mondhatod el magadról, hogy különösebben jóindulatú vagy ahhoz, akivel nem értesz egyet... Pláne, hogy azzal kezded, hogy agymosottnak tartod a keresztényeket, vagyis engem is. Kíváncsi vagyok, akkor miért érdekel a véleményem...

Azt írod, hogy a középkorban az emberek nagy része azt hitte, hogy a föld lapos. Mégis honnan kellett volna tudniuk, hogy nem az? A tudomány fejlődik, akkoriban kezdtek rájönni, hogy nem az, aztán egy csomó vita, marakodás és idő után rájöttek, hogy mégiscsak. Pont ahogy ma is ugyanez történik egy-egy tudományos felfedezésnél.

Megsúgom: az ősember végképp nem tudta, hogy a föld gömb alakú. Akkor ő is agymosott volt?

A tanmesét az almáról természetesen tudom, mit jelent. Ha akarod, te is utána tudsz olvasni. Nem fogom itt leírni neked, mert aki így áll hozzá ahhoz, ami másnak a legszentebb, az bármit hajlamos kigúnyolni, tehát ezt is. Azt meg nem kötelességem elviselni.

Jaj...

Nagyon sok igazán hívő embert ismerek, és magamat is annak tartom. És nem vagyunk kétségbeesettek, nagyon is örülünk az életnek. Amikor valami rosszra fordul, rosszul érezzük magunkat és igyekszünk javítani a dolgokon, de nem vagyunk kétségbeesve.